Jelenlegi hely
Gondolat nélkül
Valaki ezt kérdezte a békától:
Te tudsz gondolatok nélkül létezni?
A béka nevetett:
Mondd, ez komoly? Férfiállatot kérdel a gondolatokról? Tudod, a férfinek az isten adott agyat, hogy gondolkozzék, meg farkat, hogy szeretkezzék és fajfentartson. Mindkettő vérrel működik... és abból csak annyit adott, hogy egy időben csak az egyik működhet...
És ez komoly. Ha a férfi gondolkodni kezd valamin szeretkezés közben, akkor előbb-utóbb oda a tehetség, pláne ha az ember túl van a 20 körüli kor nagy fellobbanásain...
Másként.
Mondd csak, nem veszed te ezt a témát túl komolyan? Kicsit merevnek tűnsz itt, túl szabályosnak, akinek csak azért nem mondom hogy lazíts, mert azzal csak még egy szabályt kapnál.
Elmondhatom, hogy ez a "gondolat nélküliség" hogyan jött be az életembe, de kérlek, mondd, ez mit változtat benned? Mi lesz tőle más? Jobban fogod magad érezni attól?
Úgy 20 körül rendkívül büszke voltam magamra, hogy egyszerre 3-4 gondolatom is van, és párhuzamosan mindegyiken tudok gondolkodni...
Már 40 évet "éltem", amikor rájöttem valamire.
Arra, hogy egész életemben sohasem foglalkoztam magammal. Mindig csak mással... Na, akkor kerültem bajba. Mert addig jól elvoltam, a hitem "életben" tartott. hahaha.
De aztán? Elkezdtem más ruhákban járni, mondván, hogy MOST aztán magammal foglalkozom. De aztán rájöttem, hogy ez megint ugyanaz. Pl. ha megkérdeztem valakitől, hogy milyen ruhát vegyek... hova menjek... mit tanuljak... majd belevetettem magamat teljes gőzzel... rájöttem, hogy megint csak mások utasításait hajtom végre, csak annyi a különbség, hogy nem "kilestem" a véleményüket, hanem megkérdeztem...
Emiatt kezdtem "keresni". Úgy gondoltam, magamat. De ez újra csak ugyanaz volt. Aztán jött az idegösszeomlás, meg hasonlók. Majd meditációkat és különféle gyakorlatokat végeztem, csoportosan és egyénileg. Kipróbáltam mindent, mindent. Minél jobban riasztott, annál inkább.
Eddig igyekeztem beilleszkedni, jópofizni, megfelelni, persze sikertelenül... ezután meg összevesztem mindenkivel... Úgy voltam vele, eddig mentem erre, semmit sem találtam, most megyek arra, lássuk mi van ott?
Elárulom: nincs ott az égvilágon semmi, de semmi.
Tudod, alapvetően nincs mit írjak. Lásd, nagyon szeretnék neked válaszolni, de nem lehet. Gyere el a béka gyakorlatokra, s talán megélheted. Ha szerencséd van. Vagy ha nincs.
Mert tudod, ez olyan, mint amikor látni akarod, hogyan kel fel a nap. Megkérdezheted másoktól, s lesz, aki válaszol is, mert itt vagy ott olvasta. Ha látta a napfelkeltét, akkor inkább elmondja, hogyan jutott oda, vagy hogyan nem. Én elmondom neked: ha minden hajnalban korán felkelsz és kimész egy olyan helyre, ahonnét látod a keleti horizontot, és bámulod a messzeséget, bámulod annak ellenére, hogy sötét van és nincs mit láss, de te csak bámulod és nem adod fel, akkor van esélyed.
És még mindig nem biztos, hogy látni fogod. Mert minden igyekezeted ellenére meglehet, hogy minden reggel felhős lesz az ég, amíg csak élsz. Ez nem a Te döntésed...
De ha meg sem próbálod, akkor oda az esélyed, és te szalasztottad el, senki más.
hümm. "Te tudsz gondolatok nélkül létezni?"
"Te tudsz" - kérded.
Hiszen ez nem tudás... A tudás maga a gondolat... Ezt megértheted, nem nehéz. Amit tudsz, pl. be tudod kapcsolni a tévét, előbb gondolatban teszed meg, aztán megkeresed a távirányítót, megnyomod a gombot. S már kapod is az újabb tudást, az újabb gondolatokat... És ne "gondold", hogyha nem lesz tévéd, akkor "gondolat" sem lesz.
Bár nem tudhatsz gondolatok nélkül létezni, a létezésedhez mégsem kell gondolat. Aztán meg a gondolat léte nem a gondolkodás... Korántsem. A szikák, kövek, sőt maguk gondolatok is léteznek, mégsem gondolkodnak. És pláne nem agyalnak.
Bár semmiképpen sem tudhatsz, de kétféleképpen is létezhetsz gondolatok nélül. Az egyik, ha lesüllyedsz az ösztönvilágba, agyatlan állattá válsz, vagy kómába esel... Ugyanaz a kettő. Sok mester mondja, hogy "ne tagadd meg a benned lévő állatod" - de azt is hozzáteszi, hogy ne azonosulj vele, mert ha azonosulsz, magával ragad... Ez a könnyebb út. A szabadság látszatát adja, de a vége a közöny, vagy a kiégés, ugyanaz.
Vagy itt a másik lehetőség: megtanulsz figyelni, a testedet, a gondolataidat (amikről azt hiszed, hogy a tiéd). Ez a legküzdelmesebb dolog, amire ember vállakozhat... Mert a szabadsághoz vezet. És senki, de senki sem látja, hogy szabad vagy. Ha figyeled a gondolataidat, akkor eltűnnek, s nem marad helyettük csak a semmi. Ezen persze az ember jól meglepődik, hogy hümm, hova lettek, s az már megintcsak gondolat.... Bármit teszel, vagy olvasol, vagy írok, az már gondolatot ad, azt véleményezed, s már nem vagy szabad. A figyelem - mivel vélemény (álláspont) nélküli - megadhatja a gondolat nélüliséget, a vélemény nélüli tudatosságot, önmagad létezésének a bizonyosságát, tehát a szabadságot.
Így most én kérdezek:
Te mit szeretnél?
- a szabadság látszatát, hogy a körülötted élők tudják, lássák, érezzék hogy te mennyire szabad vagy,
- avagy magát a szabadságot, de akkor lehet, hogy senki sem fog róla tudni?
szeretettel brekk
Te tudsz gondolatok nélkül létezni?
A béka nevetett:
Mondd, ez komoly? Férfiállatot kérdel a gondolatokról? Tudod, a férfinek az isten adott agyat, hogy gondolkozzék, meg farkat, hogy szeretkezzék és fajfentartson. Mindkettő vérrel működik... és abból csak annyit adott, hogy egy időben csak az egyik működhet...
És ez komoly. Ha a férfi gondolkodni kezd valamin szeretkezés közben, akkor előbb-utóbb oda a tehetség, pláne ha az ember túl van a 20 körüli kor nagy fellobbanásain...
Másként.
Mondd csak, nem veszed te ezt a témát túl komolyan? Kicsit merevnek tűnsz itt, túl szabályosnak, akinek csak azért nem mondom hogy lazíts, mert azzal csak még egy szabályt kapnál.
Elmondhatom, hogy ez a "gondolat nélküliség" hogyan jött be az életembe, de kérlek, mondd, ez mit változtat benned? Mi lesz tőle más? Jobban fogod magad érezni attól?
Úgy 20 körül rendkívül büszke voltam magamra, hogy egyszerre 3-4 gondolatom is van, és párhuzamosan mindegyiken tudok gondolkodni...
Már 40 évet "éltem", amikor rájöttem valamire.
Arra, hogy egész életemben sohasem foglalkoztam magammal. Mindig csak mással... Na, akkor kerültem bajba. Mert addig jól elvoltam, a hitem "életben" tartott. hahaha.
De aztán? Elkezdtem más ruhákban járni, mondván, hogy MOST aztán magammal foglalkozom. De aztán rájöttem, hogy ez megint ugyanaz. Pl. ha megkérdeztem valakitől, hogy milyen ruhát vegyek... hova menjek... mit tanuljak... majd belevetettem magamat teljes gőzzel... rájöttem, hogy megint csak mások utasításait hajtom végre, csak annyi a különbség, hogy nem "kilestem" a véleményüket, hanem megkérdeztem...
Emiatt kezdtem "keresni". Úgy gondoltam, magamat. De ez újra csak ugyanaz volt. Aztán jött az idegösszeomlás, meg hasonlók. Majd meditációkat és különféle gyakorlatokat végeztem, csoportosan és egyénileg. Kipróbáltam mindent, mindent. Minél jobban riasztott, annál inkább.
Eddig igyekeztem beilleszkedni, jópofizni, megfelelni, persze sikertelenül... ezután meg összevesztem mindenkivel... Úgy voltam vele, eddig mentem erre, semmit sem találtam, most megyek arra, lássuk mi van ott?
Elárulom: nincs ott az égvilágon semmi, de semmi.
Tudod, alapvetően nincs mit írjak. Lásd, nagyon szeretnék neked válaszolni, de nem lehet. Gyere el a béka gyakorlatokra, s talán megélheted. Ha szerencséd van. Vagy ha nincs.
Mert tudod, ez olyan, mint amikor látni akarod, hogyan kel fel a nap. Megkérdezheted másoktól, s lesz, aki válaszol is, mert itt vagy ott olvasta. Ha látta a napfelkeltét, akkor inkább elmondja, hogyan jutott oda, vagy hogyan nem. Én elmondom neked: ha minden hajnalban korán felkelsz és kimész egy olyan helyre, ahonnét látod a keleti horizontot, és bámulod a messzeséget, bámulod annak ellenére, hogy sötét van és nincs mit láss, de te csak bámulod és nem adod fel, akkor van esélyed.
És még mindig nem biztos, hogy látni fogod. Mert minden igyekezeted ellenére meglehet, hogy minden reggel felhős lesz az ég, amíg csak élsz. Ez nem a Te döntésed...
De ha meg sem próbálod, akkor oda az esélyed, és te szalasztottad el, senki más.
hümm. "Te tudsz gondolatok nélkül létezni?"
"Te tudsz" - kérded.
Hiszen ez nem tudás... A tudás maga a gondolat... Ezt megértheted, nem nehéz. Amit tudsz, pl. be tudod kapcsolni a tévét, előbb gondolatban teszed meg, aztán megkeresed a távirányítót, megnyomod a gombot. S már kapod is az újabb tudást, az újabb gondolatokat... És ne "gondold", hogyha nem lesz tévéd, akkor "gondolat" sem lesz.
Bár nem tudhatsz gondolatok nélkül létezni, a létezésedhez mégsem kell gondolat. Aztán meg a gondolat léte nem a gondolkodás... Korántsem. A szikák, kövek, sőt maguk gondolatok is léteznek, mégsem gondolkodnak. És pláne nem agyalnak.
Bár semmiképpen sem tudhatsz, de kétféleképpen is létezhetsz gondolatok nélül. Az egyik, ha lesüllyedsz az ösztönvilágba, agyatlan állattá válsz, vagy kómába esel... Ugyanaz a kettő. Sok mester mondja, hogy "ne tagadd meg a benned lévő állatod" - de azt is hozzáteszi, hogy ne azonosulj vele, mert ha azonosulsz, magával ragad... Ez a könnyebb út. A szabadság látszatát adja, de a vége a közöny, vagy a kiégés, ugyanaz.
Vagy itt a másik lehetőség: megtanulsz figyelni, a testedet, a gondolataidat (amikről azt hiszed, hogy a tiéd). Ez a legküzdelmesebb dolog, amire ember vállakozhat... Mert a szabadsághoz vezet. És senki, de senki sem látja, hogy szabad vagy. Ha figyeled a gondolataidat, akkor eltűnnek, s nem marad helyettük csak a semmi. Ezen persze az ember jól meglepődik, hogy hümm, hova lettek, s az már megintcsak gondolat.... Bármit teszel, vagy olvasol, vagy írok, az már gondolatot ad, azt véleményezed, s már nem vagy szabad. A figyelem - mivel vélemény (álláspont) nélküli - megadhatja a gondolat nélüliséget, a vélemény nélüli tudatosságot, önmagad létezésének a bizonyosságát, tehát a szabadságot.
Így most én kérdezek:
Te mit szeretnél?
- a szabadság látszatát, hogy a körülötted élők tudják, lássák, érezzék hogy te mennyire szabad vagy,
- avagy magát a szabadságot, de akkor lehet, hogy senki sem fog róla tudni?
szeretettel brekk