"Lehet, hogy nem való nekem ez felébredni próbálás?" - kérdezte egy fiatal férfi tőlem.
Ezt válaszoltam:
Haver, kurva jó vagy!!! Király! EZ a legelső felismerés, amit ide leírtál!
Figyu: Az emberek nagyrésze, csak pampog, pampog, becsapja magát, s (hiszi) becsap másokat. Szarban van, de sok tanácsot ad, merthát, ha neki nem vált be, attól még élhet abból, hogy látja: más is szenved.
Tehát, amíg szarban(álomban) vagyunk, nincs más felismerés, mint ez.
"Lehet, hogy nem való nekem... ?" - kérded.
Mondom, ez kurva jóóó. Mert:
1. AZ ember elkezdi felismerni, hogy nyakig szarban van. És azt is észreveszi, hogy nem is akar kimászni, mert olyan jó meleg és kényelmes... Körülvesz, átölel. Simogat... Lágy... Ismerős... Nincs egyedül... Sokan vannak vele együtt. De ha jól figyel, akkor aztán észereveszi azt is, hogy csak úgy tud fennmaradni a szar tetején, ha közben másokra támaszkodik. Ezzel persze a szar alá nyomja a másik fejét, az fuldoklik meg kapálódzik (ld. moralizálás, erklöcsi prédikációk, a kárhozattól, a megőrüléstől, a világvégétől s egyéb mástól való félelem gerjesztése, vagy akárcsak a társadalmi elvárásrendszer lecserélése más, "erkölcsösebb" vagy éppen "lazább" rendszerre). 2. Ha az ember látja ezt, meglehet, elszomorodik, mert azt hiszi, csak úgy maradhat fenn, ha másokat lenyom.
3. Ha az ember látja ezt, akkor, ha jobban szétnéz, láthatja, hogy van világ ezen kívül is, sétálgatnak emberek a pocsolyán kívül is, van aki örül valaminek (tán az életnek?) s ezek még tán segítenének is... ha ez egyáltalán lehetséges... De hát nem teszik, mert nem húzhatják ki az egész szart a partra, annyira talán nem erősek, a szürke massza mindig erősebb. Éshát sokan ki sem akarnak mászni, sőt, a szarban élők egymást az alapján dicsérik meg, hogy vajon mennyi embert rántott le ma a szarba (mennyit térített a saját vallására, a saját meggyőződését hánynak adta tovább, hány emberben ébresztett félelmet, hányra külödtt rontást, stb.).
4. Ekkor talán-talán elkezd az emberfia kifelé kalimpálni, de még mindig nehéz, merthát a szar, a pocsolya, az olyan jó langyos. És veszélytelen (- mint egy feleség, vagy egy barátnő. De próbálj csak két barátnőt egyszerre, :) az már nem annyira veszélytelen). Kint meg hideg van. Kezdetben. De aztán, ha megtalálja az ember önnön-magát, képessé válik majd szeretni, és ez meleget ad. És nem fázik többé. És az emberek majd melegedni gyűlnek köré...
5. Ekkor persze az addigi környezete szembefordulhat vele, merthát - mondják - szükséged van másokra! És ez még lehet igaz is, merthát a pék süti a kenyeret, a buszvezető meg vezeti a buszt... De nem akarsz már nyavajogni, nem akarsz majd abból élni, hogy másoknak panaszkodol, és ők ezért sajnálnak, s tanácsokat adnak. És rájössz, hogy mindenki csak magát sajnálja, amikor neked tanácsokat ad, valahogy így: "jaj, de jó, hogy nem én vagyok ebben a helyzetben" S ily módon, bárki tanácsát fogadod is meg, soha-soha-soha nem lelsz önmagadra, nem szeretheted meg tennen-magadat mert mindenkinek az az érdeke, hogy a saját kis "befektetését" megőrizze, s ennek része vagy te is, vagy akinek hiszed magad. Hiszik mások is erősen.

És aztán... hahaha hahaha

Igen, kimászhatsz, megszeretheted önmagadat! És ha ez sikerül, akkor már az emberek is szeretni fognak (vagy gyűlölnek és lelőnek majd - merthogy élni, élni - és égni fogsz, soha nem leszel langyos, és ez a tűz fájhat annak, akit megéget!), mert nem rejtegetsz semmit, te, TE leszel.
Ez nem jelenti azt, hogy ki KELL másznod. Dehogy! Semmit sem KELL. Az elvárás rendszereket TE magad veszed magadra, és vlaszthatsz közülük. Ha egy kényelmesebb rendszert veszel magadra (mint sokan), pl. beállsz a dianetikusok (vagy az osósok) közé, akkor még jobban is érezheted magad, akármeddig. Építgethetsz network21-et az AMWAY-ben, sokan ettől is jól érzik magukat, elmehetsz személyiségfejlesztő tréningekre is, jó móka mind.
Tudd: ami veszélytelen, az általában nem hoz változást.
Pedig... az öröm, a nevetés, a boldogság - létezik. De más nem találhatja vagy adhatja azt meg neked.
Az út nehéz lesz. Meglehet, de csak azért, mert oly sok energiát fektettél már a pocsolyába bele. És azt mind elengedni... Nehéz, szinte lehetetlen - hiszen az összes energiát felemészti az a pocsolya.
bla bla bla bla
hahaha hahaha
brekk