A földöntúli örömöt
keresed és...
sehol sem találod
Legfeljebb a lidércfény
lebeg a mocsáron

A földi örömeidet meg...
vastagodó iszap fedi
lassan-lassan
megfullad mind

A pillanat varázsát és erejét
józan eszeddel fel nem foghatod
a mindent éltető szépséget
okos fejeddel nem birtokolhatod

légy hát a szépség, a szépség ereje és
az erő szépsége egyben.

A vizet meg nem gyújthatod
magadat le nem tagadhatod

légy hát maga a tűz.
Az amely éltet - mint lágy napsugár
miben feloldódhatsz

Vagy csúnyán megégsz -
de mégsem menekülhetsz.
mert minden a tűzben születik.
még a víz is...

A szépséget meglelni...
emberben, állatban, fűben és fában,
pókban, bogárban,
varangyos békában...
Harmóniát hallgatni...
közelben, távolban, végtelen időben,
zenében és légkalapácsban,
vagy épp a harangzúgásban...
A pillangót meglátni
hernyóban és bábban,
a gyáva fiúban,
botladozó lányban...

ez a Szerelem.

A földöntúli öröm
- mely nagyon is földi -
így (talán) rádtalálhat.

brekk