Volt egypár érdekes balesetem.
Most itt egy motoros balesetet írok le, amikor egy sebességváltó-hibából kifolyólag beestem a parkoló autók alá, és kulccsonttörést szenvedtem(?).
Ez már régen volt, kb 1986-ban, de már jóval a "patak" esemény után. Kimásztam az autók közül, és bementem egy fodrászüzletbe, mondtam, hogy hívjanak mentőt, mert kitört a kezem vagy mi. Szóval, az esés közben valami történt, és az egész dolgot olyan részletességgel éltem meg, annyi emlék(?) vagy benyomás(?) maradt utána, mintha az esemény egy egész évig tartott volna (vagy mi?). Azt hiszem, életemben először csapott meg valami boldogságféle vagy mi. Kijött a rohamkocsi, kaptam egy fájdalomcsillapító injekciót, a fájdalom megszűnt, vele az élmény is. Kb. 2 óra múlva a fájdalomcsillapító hatása megszűnt, az élmény meg visszajött. Úgyhogy a további fájdalomcsillapítót visszautasítottam.
Azt mondták, szürke vagyok, mindjárt elájulok, vegyem csak be, otthagyták a tablettát. Én meg szépen kidobtam. Majd beszartam, főleg mikor helyretették a csontot. De ez az az élmény, ami nem hagy nyugodni azóta sem. Ki érti ezt? Mert én aztán nem. Na de mindegy is.
(1999)